Otthoni monitorozás

A szülők számos új feladattal és kihívással szembesülnek, miután hazaengedik kisbabájukat a kórházból. Ezek különösen beteg gyerekek esetében gyakran aggodalommal, bizonytalansággal, és a gyerek iránti féltéssel társulnak, így nehezen tudnak megbirkózni a mindennapi teendőkkel.
Az otthoni monitorozó rendszerek képesek megbízhatóan támogatni az aggódó szülőket. Ezek a speciális rendszerek arra lettek kifejlesztve, hogy ellenőrizzék a veszélyeztetett. sérülékeny gyermekek oxigén szaturációját, légzését, a szívverését vagy a pulzusszámát minden korcsoportban, klinikai és ambuláns környezetben vagy szállítás közben. A monitorozó rendszerek széles körben elfogadottak csecsemőknél, beleértve a koraszülötteket és kisgyerekeket, különösen ott, ahol az intenzív felügyelet és ellátás fontos. A monitorozó rendszerek széleskörűen használhatóak.

Az otthoni monitorozó rendszerek használata indokolt lehet, amennyiben:

• a múltban bekövetkezett, testvér hirtelen csecsemőhalál szindróma esetén,
  a 33. várandóssági hét előtt született koraszülötteknél,
  alacsony születési súlyú újszülötteknél,
  csecsemőknél ALTE (látható életet veszélyeztető esemény) után
  olyan csecsemőknél, akiknek nem stabil a légzése és akiket szívritmuszavar fenyeget,
  olyan koraszülött csecsemőknél, akik jelentős apnoé epizódokat élnek meg a kórházi ellátás során és/vagy oxigénre van szükség hazaadás után az otthoni környezetben,
  tracheosztómával rendelkező csecsemőknél,
  rendellenes poliszomnogrammal (több műszerrel végzett alvásvizsgálat) rendelkező gyermekeknél.

A monitorozó rendszerek akusztikus és vizuális riasztást adnak, amikor nem érzékelhető légzés vagy mozgás egy adott ideig, vagyis centrális apnoénál vagy amikor a mért oxigén szaturáció vagy szívverés/pulzusszám eltér a kezelő által beállított szinttől. Ideális esetben meg van az a lehetőség a monitorzó rendszerekben, hogy az apnoés riasztásokat össze lehet kapcsolni a pulzus és oxigén szaturációs riasztásokkal, így jelentősen csökkentve a téves riasztások számát.