A zéró szeparáció

Az anyaméh a magzat számára egy meleg, sötét és hangulatos otthon, ahol a baba a nappalokat és éjszakákat összegömbölyödve, végtagjait összehúzva, behajlítva tölti (magzati tartás). A legfontosabb hang, ami eljut hozzá, az édesanyja szívverése, ami ritmikus és nyugtató, míg a pocakon kívüli hangok, a külvilág hangjai tompábbak.
A magzati lét a méh falain belül zajlik, a méhfalat játéknak tekinti, hiszen ezt lehet bökdösni, rugdosni a magzatvízben lebegni. Ez a környezet ideális esetben tökéletes, és persze létfontosságú a baba növekedéséhez és fejlődéséhez.
Mindez megszakad, ha a baba korábban születik meg. A koraszülött hirtelen egy új és kaotikus „világba” érkezik, hiszen az újszülött intenzív osztály világa a tökéletes és ideális anyaméhhel ellentétben rendkívül “szennyezett”, toxikus a számára. A hangos, erős zajok, a túl erős fények, a fájdalmas eljárások, a sípoló gépek megterhelik a szervezetét és a fejlődésben levő idegrendszerét. Nagyon nehéz az éretlen agynak alkalmazkodni és feldolgozni ezeket a bomba módon robbanó ingereket, üzeneteket.
Annak ellenére, hogy az intenzív osztály dolgozói mindent megtesznek annak érdekében, hogy minimalizálják a koraszülöttet ért stresszhatást, ezeket teljesen megszüntetni sajnos nem lehet. Fontos, hogy megértsük és felismerjük, hogy mi okozza a baba fájdalom és diszkomfort érzetét, hogy mielőbb csökkenteni tudjuk ezeket a hatásokat és mint szülő, mielőbb megismerjük korán világra jött babánk jelzéseit, ezzel is segítve, hogy lehető legjobban élje meg ezt a drámai változást.
A koraszülött babák egyik legnagyobb stresszforrása a szeparáció, melynek tudományos bizonyítékairól, a szeparáció rövid és hosszútávó következményeiről kiterjedt irodalom áll rendelkezésünkre.
A szeparáció következményei
Az anyától való szeparáció minden újszülött és csecsemő számára stresszes. A koraszülött babák élettani állapotát tekintve a stressz életveszélyt jelent.
Amikor a koraszülött baba sír, az agy stresszhormonokat, például kortizolt szabadít fel, amelyek növelik a pulzust, a vérnyomást és felgyorsítják a légzést. A baba pulzusszáma és vérnyomása emelkedik, de közben csökken a vér oxigéntelítettsége, mely növeli az agyvérzés kockázatát. Emellett a stressz szomatosztatin hormont szabadít fel, amely gátolja a növekedési hormon működését, és nehezíti a gyomorban a táplálék felszívódását.
Minél tovább áll fenn a stresszes állapot, a baba « hospitalizálódik », hozzászokik, hogy sírására, jelzéseire nem reagálnak és ugyan abbahagyja a sírást, de súlyos adaptálódási, idegrendszeri, magatartási problémák okozója lehet a szeparáció.

Az újszülöttet nem szabad szeparálni az édesanyjától, az édesapától a baba testi, értelmi és érzelmi jóléte érdekében.

A koraszülött intenzív osztályra megérkezve a megfelelő kézhigiénia mellett a személyzetnek meg kell mutatnia a szülők számára, hogyan érinthetik meg a babájukat és milyen mozdulatokkal tudják megnyugtatni gyermeküket, amennyiben a stressz jeleit mutatja a baba.

Melyek a stressz jelei a koraszülött baba születési korának megfelelően?

23 – 27. hét:
Szapora légzés, pihegés vagy akár légzéskimaradás (apnoe).
Szívverése felgyorsul vagy pont az ellenkezője lép fel és lassabban kezd verni.
Bőrszínváltozás, melyben a bőr kivörösödik, elkékül, elszürkül, sápadt foltok jelennek meg test szerte.
Arcával grimaszol vagy ráncolja a homlokát, mintha csuklana, ásítana.
Karjaival, lábaival csapkod, ujjait széttárja, hirtelen, akaratlan, feszítő mozdulatokat végez.

28 – 32. hét:
Viselkedése megváltozik, amikor túl sok inger éri, sírással, remegéssel jelzi fáradtságát.
Elhúzódhat az érintéstől, mintha bambulna, elnéz a szülő mellett, olyan, mintha hirtelen elaludna (buborékként, kizárja a külvilágot, de nem alszik, hanem nagyon is éber stresszes állapotban van az idegrendszere).
Felléphet szapora légzés vagy akár apnoe, légzéskimaradás is! A bőr színe, szívverésének változása, végtagjainak hirtelen mozgása, kezeinek hárító mozdulatai mind a stressz jeleit mutathatják!

32- 36. hét:
Légzésszám vagy szívverésének száma megváltozik.
Végtagjaival hirtelen, akaratlan mozdulatokat tesz, kezei-lábai csapkodnak, megfeszülnek, háta ívben megfeszül.
Arckifejezése kifejezéstelen, bamba, szintén csuklással, ásítással, homlokráncolással, grimaszokkal jelzi fáradtáságát.
Sírása kifejezetten fájdalmat jelez.

Hogyan nyugtassuk meg a babát?
Az egyik legkézenfekvőbb a baba megnyugtatására a bőr-bőr és a bőr-szőr kontaktus. A kenguru módszer evidenciákon alapuló terápiás beavatkozás.
Az extrém koraszülött, instabil babák esetében, amikor nincs lehetőség a kenguru módszerre, a személyzetnek meg kell tanítania a szülőt gyermeke megnyugtatására, a baba pozicionálására.
Helyezze a kezeit a babára (a baba fejére vagy végtagjaira) és gyengéden tartsa ott!
Ne cirógassa a babát, ez a baba számára kifejezetten kellemetlen, fájdalmas lehet ! Nem szabad rázogatni ringatni őket kezünkkel!
A baba kezeit emelje a szájához, mellyel segítheti, hogy a baba saját magát nyugtassa, ujjait a szájába vegye. Ezt nevezzük önszabályozásnak,
Ragaszkodjon a szülői jelenléthez és jelezze a személyzet számára, hogy részt szeretne venni gyermeke ellátásában, gondozásában!