Újszülött intenzív osztály (PIC) orvosi felszerelése
Apnoe riasztók
Apnoénak nevezzük, mikor az újszülött “elfelejt” levegőt venni; ez meglehetősen gyakori jelenség a koraszülött csecsemőknél. Amikor a baba lélegeztetőgépen van, nincs jelentősége, ha egy-egy légvétel időnként kimarad. A gépi lélegeztetés megszüntetését követően minden légzéskimaradás figyelmet igényel. A CPAP készülék (l. később) segíthet ennek határt szabni, valamint a lélegeztetőgépről lekerülő csecsemőknél légzésfigyelő készüléket is alkalmaznak, amely jelzi, ha túl hosszú idő telik el két légvétel között.
Lélegeztető ballon és maszk
Ha egy csecsemő nem lélegzik, az egészségügyi csapat ún. ballonos lélegeztetéssel segítheti a légzés újraindítását. Ilyenkor egy rugalmas ballonhoz, vagy az ún. Neo-Puffhoz erősített lélegeztető maszkot helyeznek a baba arcára, majd a ballon megnyomásával gyengéden levegőt fújnak a baba tüdejébe, valamint a légvételek újraindításának érdekében stimulálják az újszülöttet.
Kétszintű pozitív légúti nyomást biztosító eszközök (Bi-PAP)
A BiPAP egy, a CPAP-hoz (l. később) hasonló, és ugyanazon az elven működő eszköz, azzal a különbséggel, hogy a BiPAP a belégzés fázisa során magasabb légúti nyomást biztosít.
Véroxigén szaturáció monitorok
A vér oxigén-telítettségének ellenőrzésére szolgáló eszközök – rendszerint a baba kéz- vagy lábfejére helyezik fel. A szaturáció mérő a bőrön keresztül vörös fényt bocsát ki egy érzékelő felé, így ellenőrizve a baba vérének oxigénszintjét.
Folyamatos pozitív légúti nyomás (CPAP)
Egyes csecsemőknek, bár nem szorulnak lélegeztetőgép segítségére, szüksége lehet légzéstámogatásra. A CPAP eszköz enyhe pozitív légúti nyomással folyamatosan melegített, párásított levegőt és oxigént fúj a baba tüdejébe. A levegő és az oxigén ún. “villás” orreszközön (a baba orrába helyezett puha műanyag csövecskéken), vagy a baba orrára illesztett lélegeztető maszkon keresztül jut a tüdőbe. Az orreszközt vagy maszkot egy sapkához rögzítik a baba fején. A csecsemő önállóan lélegzik, de a CPAP készülék pozitív nyomása nem engedi a levegőt a tüdőkből teljes mértékben távozni, ezzel megkönnyítve a légzési munkát.
Inkubátor
A koraszülöttek alapvető szükséglete a megfelelő testhőmérséklet megtartása, melyet a babák inkubátorba helyezésével tudunk biztosítani. Az inkubátoroknak 2 típusát használjuk: az egyik egy zárt doboz, kezünknek megfelelő méretű nyílásokkal az oldalain, az inkubátor belső terében a párás levegő áramlását biztosító eszközökkel; a másik a nyitott tetejű inkubátor, mely az újszülötthöz könnyebb hozzáférést biztosít.
Az inkubátor hőmérséklete kétféleképpen szabályozható: vagy az inkubátor kezelőfelületén állítjuk be a kívánt hőfokot, vagy pedig a baba bőrére helyezett apró hőmérséklet-érzékelő adatai alapján működik a hőszabályozás.
Infúziós pumpa
Az infúziós pumpa az újszülöttnek adott folyadékok, tápanyagok, gyógyszerek áramlását, adagolását szabályozza.
Intravénás (IV) kanül
Az intravénás (iv.) kanülök folyadékok, tápanyagok, vagy gyógyszerek infúzió formájában történő beadására használhatók. Az iv. kanül egy vékony, hajlékony cső, amelyet a baba egyik vénájába (a karjában, a köldökében, a lábában vagy a fejbőrén) helyeznek. Behelyezésekor alkalmazható fájdalomcsillapítás, pl. az újszülött szájába adott szacharóz (cukor) oldat formájában. A behelyezést követően a kanül nem okoz fájdalmat. Előfordul, hogy a behelyezés egy mélyebb vénába történik, ez esetben a kanül hosszabb ideig használható – ezt perkután (bőrön keresztül) behelyezett centrális vénakatéternek, PICC kanülnek nevezzük.
Gépi lélegeztetés
A lélegeztető gép segítheti az önálló légzést, vagy akár teljes mértékben irányíthatja az újszülött légvételeit. Ilyenkor egy puha műanyag csövet, ún. endotracheális tubust juttatnak a baba száján át a légcsövébe (tracheájába). A tubus egy lélegeztetőgéphez csatlakozik, mely biztosítja a meleg, párásított levegő és oxigén áramlását a baba tüdejébe.
Egyes csecsemőknek szüksége lehet ún. magasfrekvenciás oszcillációs lélegeztetésre (HFOV-re). A lélegeztetésnek ez a formája számos, kis térfogatú befújást biztosít, és súlyos állapotú babák esetében segíthet megoldani a lélegeztetés során tapasztalt nehézségeket.
Nazális (orron át adott) oxigén
Előfordul, hogy a CPAP-ról való leszokást követően a babának szüksége van még bizonyos mértékű oxigénre, mely az inkubátor terébe juttatható, vagy a baba orrába helyezett apró csövecskéken, ún. orrkanülön keresztül biztosítható. Néhány újszülött kifejezetten hosszú ideig igényelhet oxigént; előfordul, hogy orrkanülön keresztül kapott oxigénnel mennek haza a kórházból.
Életjel-monitor
Életjelnek azokat a testi jelenségeket nevezzük, melyekből megállapíthatjuk, hogyan működnek a csecsemő szervrendszerei: ilyen a légzésszám, a pulzusszám, a vérnyomás, a testhőmérséklet és az oxigén szaturáció. A baba mellkasára kis tapaszok kerülhetnek, melyek kábellel csatlakoznak egy készülékhez (monitor). Ezek a tapaszok érzékelik a szív elektromos működésének jeleit. A monitor pedig észleli és vizsgálja (monitorozza) a baba szívverését. Ugyanezek a tapaszok azt is érzékelik, ha a baba légzése megváltozik. Hosszabb légzéskimaradás esetén az eszköz hangjelzéssel riasztást ad le.
